Hiány

Van itt egy kampányfilm – reklámozza, hogy nem jó ez a szakadék ember és Természet között. Azon a nyelven, ami nagyon megérinti a mai embert. A mai, tehát városi embert.
Ez az üzenet.
   (Nézd meg a filmet, másfél perc a fenti linken.)

De vajon mi megy át ebből? Az üzenetek értelmezése (dekódolása) nagyban függ a vevőtől – a hallgató néző előzetes neveltetésétől, a szocializációs és motivációs közegétől.
Vajon át tud-e jutni az üzenet a falon? A városfalon. A falon, ami olyan hatékonyan elválasztja az embert a Természettől. Ez a csomagolás persze jó. Valami biztos átmegy.
De tartok tőle, hogy a helyzetből adódóan kiszűrődik az üzenet jelentős része: a monitor azért mégiscsak kitakarja a valóságot. A modern városi rendszerből, modern városi eszközökkel nem lehet átjutni-átlátni a falon, ami a modern városi rendszer által, mintegy az eszközök működ(ösít)ésének melléktermékeként épült fel.  

Mert az üzenet nem érthető igazán a monitoron keresztül a neonfényes-gipszkartonos irodákból, akkor sem, ha az nem a Természetelfogyasztó Kft., hanem a Természetvédelmi Kht. irodája. Nyilván nem érthető a jogszabályok szolgálatában, de az impakt-faktor, a laboratórium, a projektelszámolás mellől sem; és nem a horgászbot vagy a vadászpuska mellől, nem jön át az idegenforgalom-ipar által kínált nyaralásokon, a természetvédelem kiépített szolgáltatásain keresztül, amik kényelmedet biztosítva biztonságosan biztosan megvédenek a Természettől. De még a 30 milliós traktor légkondicionált fülkéjéből sem lehet, és nem lehet a fényes városi reklámújságokba burkolt sáros vidéki nyomorból sem igazán értelmezni, hogy mit jelent az, hogy a Természetnek hiányzol. Nem a fogyasztópolgár hiányzik, nem a szakember, s nem a gépember, de nem hiányzik a forradalmár sem, még a hibahatáron belülragadt alternatív sem.

Hanem az Ember hiányzik.
Az Ember, aki kimozdul élőben a falon kívülre, esetleg épp az omladozó falakat mostmár tényleg elborító sok falra hányt borsó segítségével, és egyszercsak szemlÉLETET vált, és a sikerorientált, versenyképes, hamis modernitás helyett megtalálja végre az eredendő Természetét…
Akit nem a profit vezérel,
hanem a szeretet.

Akiket megváltoztatott a jelen...

A jelenlegi szemlélettel csak elfogyasztani lehet(ett) a világot.
Egy film azokról, akik már szemléletet váltottak.
Magyarországi és külsős példákkal.

Pozitív példák

Emlegettem már korábban is (pl. az előző honlapom utolsó bejegyzésében),
ezt a két szélsőséget (minthogy a térkép sarkain helyezkednek el:)

Izlandnak mintha sikerülne - legalábbis a tudósításokból ez derül ki. Például: http://vilaghelyzete.blogspot.com/2012/01/miert-mindig-izland-miert-nincs.html?spref=fb

Rozsály, Szatmár megyéből:
A polgármester előadása.
Vagy egy cikk a sajtóból.

Pozitív példák, amik mutatják, hogy merre van a fenntarthatóság.

Hit el

Illusztráció a modern valóságunk értékeléséhez, egyben segédanyag a szemléletváltáshoz:

Áron nagy pénzzavarba került - feltétlenül szüksége van két pengőre.
Jobb nem jut eszébe, elmegy Kohnhoz, hogy kölcsönkérjen.
Kohn figyelmesen végighallgatja Áron mondandóját, majd így szól:
- Figyelj Áron, adok neked két pengőt.
Zálogba itt hagyod a fejszédet, és tavasszal visszaadsz négy pengőt.
Jó lesz így?
Áron is töpreng kicsit, majd rááll az üzletre. Fogja a két pengőt, odaadja Kohnnak a fejszéjét, és indul haza.
Kohn ekkor utána szól:
- Figyelj csak, Áron! - gondolkodtam.
Zegernye telünk lesz, a tavasz is keservesnek ígérkezik, rossz lesz a termés. Nem fogsz tudni visszaadni egyben négy pengőt.
Adj vissza most kettőt, és tavasszal így csak kettőt kell adjál, - jobban jársz.
Áron meghányja-veti a dolgot, és úgy ítéli meg, Kohn-ak igaza van.
Visszaadja neki a kapott két pengőt és indul. Hazafelé kicsit még töpreng magában:
- Hm? Pénzem nincs. Lett két pengő adósságom. S a fejszém is oda... jól van ez így?

Másokban is felmerült már régebben is ez a kérdés:

Két ellentétes program: TEM vs. MET.


– Azért hivatkozom erre az adásra (meghallgatható február 4-ig), s a 4 részes sorozatra a Kossuth rádió Tér-idő műsorából, mert  számomra megint nagyon szépen illusztrálja, hogy az állatvilág mennyire pontos, aktív és intelligens kapcsolatot tart a környezetével. A Természet egyes alrendszerei milyen tökéletesen vannak tudatában mindazon jelenségeknek – végül is egymás működésének – amikre szükségük van az életük folyamán – végül is boldogságuk fenntartásához.
Ehhez képest emlékeznünk kell, hogy a Modern Emberi Tudomány „oktalan állatoknak” tekinti ezen bárkatársainkat, és hozzájuk képest az embert, pontosabban a Modern Embert a kiemelkedettnek, s az általa létrehozott világot a lehető világok legjobbikának (1), a történelem végének (2).
Ja és persze, nemcsak az állatok tudják ezt/ezeket – mármint a helyüket-szerepüket a Természet Eredendő Működésében –, hanem a növények is, illetve az egész rendszer – kivéve az embert. A Modern Tudományos Embert.
A feladatunk nem más, mint hogy visszataláljunk (s az irány – ti. vissza – másodlagos, de segít, hogy merre találjuk a megoldást) a Természet eredendő működéséhez, ami az egyes alrendszerei, alkotórészei boldogságának is az egyedüli keretet nyújthatja – fenntarthatóan. Visszataláljunk, de ha sérti önérzetünket, vagy Fejlődés-Fétisünket, akkor maradjunk annyiban, hogy megtaláljuk.