Ángyán József - az őrültnek láttatott hős

Fontos tudósítás Ember és Tisza lehetőségeiről a mai magyarországon.

Ebben a helyzetben, ami kirajzolódik az Ángyán professzorral készült beszélgetésből, csak az egyes emberek hite és tettei menthetik át az Országot. Csak, ha ezekből a gondolatokból új struktúra épül ki. Túl vagyunk a vízválasztón: manapság aki normális, az őrültnek látszó hős. Ebből lehet választani. A többi öngyarmatosítás.

Rendhagyó interjú egy rendes emberrel egy rendetlen rendszerben:
...
"Már ott sem működik, ugyanis tönkreverte a társadalmat. Annak idején megjelent az észak-amerikai tőke, felvásárolt mindent, a falvak népéből kiválogatott magának néhány főt, akit éhbérért alkalmaz, a többieket a városok körüli gettókba üldözte, borzalmas szociális, egészségügyi, bűnözési problémát gerjesztve. A befektető számára ez így hatékony, hiszen olcsón jut erőforráshoz, extraprofithoz, a kisemmizettek ellátását pedig az államra tolja. Ugye ezt mi nem akarjuk?"
...

Egy blogbejegyzés, emlékeztetőül:
http://greenr.blog.hu/2012/02/01/a_felnottekrol_angyan_tavozasanak_margojara

És egy honlap, a további tájékozódáshoz:
http://www.kielegyenafold.hu/

FRISS HÍR 05.05.:
http://greenr.blog.hu/2012/05/05/elolanc_szimpatiatuntetes_angyan_jozsef_mellett

Kéktérkép – a modernkori szabályozás víziszonya a Kárpát-medencében

A "Föld napján" egy vizes térképpel köszöntöm az esőket, amik végre élővé tehetik a földet.



Ez a híres "Kék térkép", amit 1938-ban – a „verítékes honfoglalás”[1] sok évtizedes őrült harcai után - azért állítottak össze, hogy mutassa a modernkori víz"rendezés" indokoltságát.

Ennek megfelelően a térképen az látszik, hogy a modernkori iparszerű szabályozások előtt a Tisza-tájon csak úszógumival lehetett elengedni az óvodásokat az óvodájukba, az emberek meg ezer évekig vártak, míg végre megjelentek a mérnökök, és élhetővé tették a tájat.  

Ezzel szemben az az igazság, hogy a modern szabályozás előtt évezredekig virágzó gazdaság volt a Tisza-vidéken, Európa első neolitikus magasműveltsége innen származik (Körös-kultúra), ami nemhivatalos értelmezések szerint megelőzi a "Termékeny félhold" civilizációs bölcsőjét is, és később "már az ókori görögök" is innen tanultak volna a görögök által szkítának, a kínaiak által hunoknak nevezett magyar kultúrából (a táltosoktól). (Ennek forrásait, bizonyítékait most Grandpierre Atilla mutatja be leginkább, de régi hagyománya van, ami hamar kiszorult a hivatalos tudományból.) Ennek a virágzó gazdaságnak illusztrációja még, hogy a középkorban "Európa híres kertjeként" említették Magyarországot, ill. a nürnbergi szürkemarha szobor, ami ezen vizes táj által előállított szilaj marha[2] jelentőségét mutatja (bár ma lennének ilyesmi termékeink az európai piacon…)

A fenti célnak megfelelően a térkép pontatlan és hamis,

  • egyrészt a léptéke által (pl. a nagykörűi szigetet is időszakosan borítottnak mutatja, ami még most is, a szabályozások által 5 méterrel megemelt árvízszint fölé nyúlik),
  • másrészt a módszertana miatt, hiszen a statikusság és a színezés elfedi a jelenség mögötti rendszerszerű működést, ti. térben és időben nem összevissza-kiszámíthatatlanul volt vizes ez a táj eredendően, hanem a különböző tájrészletek (relatív szintek) jól meghatározható működését hangolta össze a víz, amit ez az ábrázolás nem tud-akar bemutatni.
A széles körben elterjedt „kéktérképpel” szemben ajánlom a kevéssé ismert, de szintén vízügyi és szintén elég régen készült térképet, ami feketén-fehéren mutatja a rendszer dinamikus mivoltát, érzékelteti a működést:


Megjelent: Károlyi Zs. – Nemes G.: A Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I. Vízügyi Történeti Füzetek 8. VÍZDOK, Bp., 1975.

Az ábrán jól látszik a fokok szerepe: hogy a víz a főmederből meghatározott helyeken lép ki az ártérre és látja el vízzel a tájat, s hogy vannak rendszerszerűen ármentes szintek, melyek szélére – vízközelbe – települtek a települések. Az eredendő tájműködés egyéb jelenségeit is ismerve rá kell jönnünk, hogy nem indokolt az a víziszony, amit a fenti vízviszony térkép sugall.



[1] Ezzel a címmel jelent meg a Tisza-szabályozást bemutató vízügyi munka az ünnepi 150 éves évfordulón.
[2] Megjegyzendő, hogy a külterjes árutermelő marhatartás már a „bekerítés” folyamatának jelensége, amikoris az árutermelésbe bekapcsolódó rétegek megszerzik a földek használatát a helyi közösségektől. (Ez jelenség a 16. századi Angliából vált ismertté, magyarországi értelmezését Andrásfalvy Bertalan mutatja be.)  Tehát a modernkori szabályozás előtti kor nem kezelhető egységesen, a klasszikus önfenntartó helyi érdekű ártéri gazdálkodás és a kisközösségek hálózata a 14. századtól átadja a helyét az árutermelésnek, ami kapcsán először a nagyállattartó legeltetés tarol (ehhez kötődik a pusztásodás folyamata), majd a nagyüzemi szántóföldi gazdálkodás, ami a modernkori energia-forradalom támogatásával vezet a teljes tájgyarmatosításhoz (búza bánya), és a sivatagosításhoz.
Mindkét folyamatot erősítik korabeli külső tényezők: a pusztásodást a török-kort váltó Habsburg felszabadítónak mondott gyarmatosító háborúk kapcsán a népességfogyás és -csere, a sivatagosítást a globális elfogyasztói kultúra, a Természettől való elszakadás és a makroklimatikus tényezők.

Science Friction


A tudományos játékszabály egyik fontos eleme a tapasztalatiság.
A megtapasztalt jelenségekre keresünk magyarázatokat, más szóval elméleteket.
Ilyen jelenség, pl. hogy az alma lefelé esik a fáról.
Erre a mindennap, mindenki által megtapasztalható jelenségre a magyarázatot gravitációs-elméletnek nevezik.
Vagyis, hogy egy test a nagyobb test felé esik.
Vagyis az alma a Föld felé.
Egy másik ilyen jelenség, hogy az egyén és az eredendő közösségek ki vannak szolgáltatva általuk nem befolyásolható hálózatoknak. Ilyen láthatatlan hálózatok nagyon is látható erőterei határozzák meg az emberek életét minden területen, pl. élelmezés, közös ügyek (politika), információ, világnézet, stb.
Erre a mindennap, mindenki által megtapasztalható jelenségre a magyarázatot összeesküvés-elméletnek nevezik.
Vagyis, hogy a látható korlátokat létező erők hozzák létre.
Vagyis a szabályokat, szokásokat, ízléseket és igényeket, amik az öngyarmatosításhoz vezetnek egy eszme/ koncepció irányítja.
Vagyis a közgazdaságtan, a politika, a média, a Tudomány és minden egyéb intézmény a gyarmatosítási cél érdekében működik, működteti a résztvevőket és viszont... Mátrix.

De ez nem politikai kérdés, hanem tudományos.
Mert a gyarmatosítás koncepciójába bizony nem fér bele a fenntarthatóság.
Ahogy egymást gyarmatosítjuk, úgy gyarmatosítjuk a Természetet is.
A profit végül is mindig a Természet gyarmatosítása.
Mert mindent Istentől kapunk - de a Természettől veszünk el...
Gyarmatosítunk térben, amikor kényelmünk környezeti terheit más területekre áthárítjuk,
és gyarmatosítjuk a múltat, amikor kényelmünkhöz energiát korábbi idők energiáinak felgyorsított (f)elhasználásával „nyerünk”, de gyarmatosítjuk a jövőt is, amikor hitelt használunk, a jövőbeli jövedelmeinket fogyasztjuk el.

Itt van két aktuális szemelvény, amiről mindez eszembe jutott: 


vesd össze:
http://kulturaliskreativblog.com/2012/04/02/rudolf-steiner-a-demokraciarol/#comments

És még egy, hogy legyen három... Az IMF persze további gyarmatosítást javasol, persze finomítani kell a módszereken (a Tudomány segít):