Idő-ítélet

Most igazán úgy érzi az ember, hogy ezennel nem kell hivatkoznom semmilyen forrásra,   mert erre mindig emlékezni fogunk, hiszen mégiscsak ritka, hogy az első hó – nem időrendben persze, de vastagságban – március 15-re köszöntsön az országra, de minthogy ez a honlap tényleg az örökkévalóságnak készül (..:), így mégiscsak ideillusztrálom, hogy hogyan is reagált az ország.

Ez a helyzet /jelenség nem azért tartozik a tárgyunkhoz, mert tényleg különleges, hogy ilyen az idő járása mostanában,

mégcsak nem is azért, mert a változások dinamikája azért mégiscsak mutatja, hogy az összeomlás korában élünk – hívhatjuk persze változásnak is, de ez esetben nem csak a klíma változását kell észlelnünk – ,

hanem, mert ez az idő bizony ítéletet mondott; és mert itt az ítélet ideje...

Nem a Kormány vagy az ilyen-olyan szolgáltatók felett, hanem az emberek, ill. világnézetek felett mond ítéletet ez az idő, hiszen aki elvárta, hogy ezek a rendszerek fennakadás nélkül működni fognak, azok nem értik, nem fogadják el az ember(iség) és a Természet valódi viszonyát.

Hiszen a kérdés valójában, hogy a Tél vagy az Autópálya ejtette fogságba az embereket? Hogy jár-e az, hogy száguldó luxuskoporsókban 30 méteres, tehát másodperces követési távolságokkal 2000 millió forintnyi érték kilométerköltséggel épült utakon bármikor-bárhova eljuthasson az ember? Hogy ki a magasabb rendű az Ember v. a Természet?

Illetve itt a lehetőség, hogy átgondoljuk, hogy mit jelent az, hogy a Természet a magasabb rendű rendszer, vagyis az ember a Természetnek „csak” alrendszere.

Semmiképp sem a fenyegetést, a gonosz természet támadását jelenti, hanem egyszerűen azt, hogy ha az ember amennyiben a modern technológiájára hagyatkozik a Természettel szemben, akkor sérülékeny – az összes civilizációs vívmányával együtt, ill. főleg azok miatt (!). Az ember sérülékenysége éppen ezen technológiáktól való függőségével egyenesen arányos, mivel ezek a technológiák sérülékenyek. Jó időben, jó energiaellátás, és a többi mesterséges feltétel rendelkezésre állása esetén jól teljesítenek, azaz növelik az ember kényelmét, elkényelmesedését; de a Természettől való elszakadottságuk mértéke miatt sérülékenyek.

Egy természetszerű falu/közösség (eredendően ezeket persze egybe kellene írni, de manapság ilyen egyelőre nincs…) ebben a helyzetben semmilyen kárt, fennakadást nem szenved. Hóvihar idején az emberek eggyel többször mennek le a pincébe borért, aztán meg elsöprik a havat. Hóviharban nem havat söpörnek, hanem ülnek otthon. A kamrában, csűrben kitart a tavalyi termés. A modern állam viszont nagyon vigyáz rá, hogy az embereknek ne legyen olyan kamrájuk és termésük, ami kitartana és eltartana a Természet törvényei szerint. Nagyon vigyáz rá, hogy ne legyen független (önfenntartó) gazdasága és közössége az embereknek, hanem a központi ellátó rendszerektől függjenek. Cserébe a biztonság illúzióját ígéri és a kényelem lehetőségét, vagy legalábbis, hogy ez jár nekünk. „A Kormány /az állami szervek felkészültek a szélsőséges időjárásra” – lehet hallani az ilyen helyzetek előtt és után, és vegyük észre, hogy nem tudja nem ezt ígérni a „Központ”, végül is ez Rendszer, hiszen az „emberek” ezt várják el. Hogy ne kelljen szembesülniük azzal, hogy nem ők (A Modern Rendszer) a legmagasabb rendű. Hogy ne kelljen szembesülniük a valósággal. A modern ember megkötötte ezt az egyezséget, s a kényelemért cserébe (a fizikai és szellemi kényelméért) feladja a szabadságát.

Ez a megkötés köti az embereket, és tartja fenn a Rendszert, ill. azt az illúziót, hogy ez a Rendszer fenn van tartva, ill. hogy az ember tud szabad lenni ebben a rendszerben.  Aki hajlandó felébredni ebből az illúzióból, az már az új ember, a modernen túli ember, aki a modern kór leckéjét megtanulva, és a modern kor technológiai kínálatát a helyén kezelve tudhatja kialakítani az új életet, ami tkp. csak újra az élet, minthogy ez a mostani modern élet a pusztulásba fejlődte magát.

Tehát az embereket nem a Tél ejtette csapdába, hanem az autópálya, ill. a világról alkotott modelljeik; de ha változtatunk a modelljeinket, van kiút a csapdából, ill. a kiút a csapdából a modelljeink változtatásával kezdődik.