Beszélgetések a Víz világnapján

A víz világnapján FazekasSándor miniszter úr volt a Hír Tv Péntek8 c. műsorának vendége.

A műsor első 15 percében a vízgazdálkodásról volt szó, amikoris a miniszter úr nyitottságot mutatott a tájgazdálkodási megoldások irányában.

Az örömünk mellett megjegyezzük, hogy azért furcsa ez a helyzet.

Hiszen nyilvánvaló, hogy a jelenlegi elvek mentén a jelenlegi eszközökkel NEM tudják megoldani a vízgazdálkodási problémákat, és az számít eredménynek (?!), hogy bizonyos jelek arra utalnak, hogy a problémákat megoldani nem képes rendszer szakmai és politikai vezetése mintha nem zárkózna el teljesen az egyébként tudományosan megalapozott megoldási javaslatoktól, amikről még azt sem lehet jószívvel leírni, hogy újak, hiszen 40 éve feltárt 4000 éves megoldások aktualizálásáról van szó; és immár több mint 10 éve, minthogy a 2000-es árvíz és cianid szennyezés óta azért napirenden vannak a vízgazdálkodási kérdések.

Miközben a vízügyi szakirodalomból, tehát a jelenlegi területminimalizált vízlevezető vízgazdálkodást alternatíva nélkül képviselő vízügyi szakma kanonizált szerzőinek tanulmányaiból 100 éve kiolvasható, hogy a Tisza szabályozás koncepcionálisan hibás volt. Pl. Kvassay Jenőtől idézik a tévébeszélgetésben hivatkozott rádióműsorban:

„A hullámtér fokozatos emelkedésének nem lehet gátat vetni a vízépítés óta. Egyetlen mód van csak, hogy a mentett területekre kivezetjük a vizeket. A töltésezés legnagyobb veszélye az okszerű vízgazdálkodás által elenyésztethető.”

Kvassay Jenő 1919-ben halt meg, de Iványi Bertalan 1948-as, vagy Lászlóffy Woldemár 1982-es munkáiban is koncepcionális tévedésekről számolnak be, mint például:

• „a folyó maximális vízállása a szabályozás következtében 2-3,5 m-rel emelkedett” (Megjegyzem, azóta még másfél méterrel…)
• „Az átvágásoktól … az árvízszín süllyedését várták.”
• „a kisvízszín jelentékenyen mértékben alacsonyabb, mint a szabályozás előtt.”
• „Az átvágások …  következtében … gyakoribbak és hosszantartóbbak lettek a kisvizek.
• „Az árhullámok … egymásra szaladnak… a korábbinál kedvezőtlenebbül”
• „az árhullámok nemcsak magasabbra hágnak, de gyakrabban is lépnek ki a mederből mint azelőtt”
• „A … szabályozás természete magában hordozta a hajózási viszonyok megromlásának majdnem valamennyi okát.”
• „A Temesi bánságban folyó vízrendezés … elsőrendű katonai érdeket szolgált. Költségeit a bécsi kormány biztosította…”
•  „A bécsi kormány Magyarországot már a 17. sz. végétől gyarmati sorba igyekezett süllyeszteni, és minél tökéletesebb kizsákmányolására törekedett.”
•  „A szabadságharc leverése után ’a kormány hamarosan belátva a tiszaszabályozási vállalat közgazdászati fontosságát, azt újból megindította.’”

Ezek az idézetek tökéletesen más képet rajzolnak ki a szabályozásról, mint amit a közvélemény tud, és ami szerint a vízügyi és az agrár szakma cselekszik.

Hangsúlyozzuk, hogy nem a múltbeliek felelősségét kutatjuk, hanem a vízgazdálkodás jelen szakmai, szakpolitikai véleményformálóinak és döntéshozóinak kínálunk muníciót, hogy nyugodtan legyenek bátrak határozottabban elindulni a megoldás felé.