Az alapokról



Itt a tavasz, az ébredés ideje.

Sokan el vagyunk maradva.

Ki a mezőgazdasági munkákkal, ki a mezőgazdasági szemléletével…

Itt egy öt perces rövidfilm a mezőgazdaság alapjairól. Ez az öt perc több mint három évtizedes tapasztalat eszenciája egy svájci tudós farmertől, aki Brazíliában segíti a táj rehabilitációját.


Fundamentos 1 from Agenda Gotsch on Vimeo.

Fontos letisztult mondatok hangzanak el, amikből ide jegyzetelek néhányat:

Agriculture is not just crop rotation and consortium. It’s much more than that. We have to work the ecosystem as a whole. Everything, every actor in every level follows the same princeples. Everything is part of a macro-organism. All inter and intra specific relationships are based on unconditional love and cooperation, never competition. The system is intelligent, it follows this logic. After millions of years of processes developed it makes no sense to believe that we can modify this system. We cannot reinvent it. As a farmer, that’ s the way I act. When I plant, I do the same thing that Nature does. I consider myself not as an owner, but as a part of this forest.



A fordítás a tananyagomban megtalálható:)





Mit aratunk jövőre?


 

Több ébresztő anyagot tettem már be illusztrációképpen a földdel kapcsolatban, hiszen a föld áll legközvetlenebb kapcsolatban a Földdel.

A földhöz való viszonyunk mutatja legközvetlenebbül a Földhöz való iszonyunkat. A modern rendszer legalapvetőbb tévedése (hamis modellje), hogy a termő talajra nem mint az ÉLET forrására, a Föld legfontosabb élőlényére tekint, hanem mint termelési tényezőre, tőkejószágra. Ennek megfelelően a földdel való gazdálkodásban a korszerű: a gyarmatosítottságának hatékonyabbá tétele, erről szólnak a mezőgazdasági szaklapok és kiállítások, ezt így tudják, akarják a szakemberek, szakpolitikusok: élet helyett profit előállítása a cél. Így tudják, így akarják, mondhatjuk, hogy a legjobb szándékkal, de azért jó fizetésekért nem veszik észre, hogy ez az út a pusztulásba, ti., az Élet pusztulásába vezet nyilvánvalóan. Hamis út, hamis tudás.

 

E helyzet felszíni megjelenése, hogy élelem helyett mérgeket termelünk, s nem az emberek, hanem az élelmiszaripar számára, nem tájban élő gazdák termelnek, hanem a virtuális valóságban élő – a fentieknek megfelelően ámokfutó – gépész vegyész közgazdászok; nem parasztok, hanem mérnökök, akik hiába mérnek, ha nem érnek fel addig, hogy a modernitás mechanikus modellje NEM alkalmas az Élet modellezésére. És ahogy az emberek eltévedtek, úgy a föld pusztul, vagyis az Édenkertből pusztaság lesz, csupasz föld, azaz szántó. És ahogy a föld, úgy a Föld: a szabályzó rendszerek összeomlanak, a talaj élettelen testté válik (a mechanikus szemléletből nyilvánvalóan), a vizek élettelen víztestté, az erdők fatömeget adó ültetvénnyé, stb. És ahogy a természetszerű vegetáció és a hozzá kapcsolódó állatvilág eltűnik, úgy az emberi élet lehetősége is megszűnik. Minthogy például a felszínborításon múlik a klímaszabályozás, tehát a felszínborítás megváltozásán a klíma megváltozása. Ebben a helyzetben a modern tudomány és politika egy felszíni tényezőt kiemel, és közellenségnek kikiáltja CO2 növekedését, ami csak jelenség szintű következmény, amin rágódni arra alkalmas, hogy ne kelljen kimondani, hogy a komplett modern világ hamis. Ez a modern tudomány és politika szégyene, és a hivatalos fenntarthatósági intézmények, konferenciák, projektek szánalmas megalázó kollaborációja, ha/amikor nem mondják ki, hogy a komplett modern világ hamis, és hogy új értékrend, és új struktúra kell: a „modernen” való túllépés, a természetes rendszerek újraélesztése.

 

Ehhez esettanulmány az alábbi film: Mit aratunk jövőre? Másfél órában az alábbiak szerint szól a fentiekről (vázlatos „tartalomjegyzék”, kiemelések az érintett témákról, példákról a beágyazott film alatt):


 

00:00 -                Bevezető /problémafelvetés: iparszerű VAGY természetszerű mezőgazdálkodás?

03:30 -                A természetszerű és az iparszerű kukoricatermesztés összevetése.

 

12:00 -                Mezőgazdaság és szabadkereskedelem, ill. a modern gazdasági elvek.

14:00-                  A vegyszerezés költségei – a Természet gyarmatosítása.

17:00-                  A szabadkereskedelem, ill. a modern gazdasági elvek hatása az emberekre / Élelmiszer önrendelkezés vagy éhezés Mexikóban.

 

24:00-                  Sikeres agrárerdészeti kukoricatermesztés: a műtrágya tönkreteszi a talaj vízgazdálkodását – a zöldtrágya /lombtrágya helyreállítja /Esettanulmány Afrikából.

34:00-                  Az egyfunkciós mezőgazdasági modell pusztulásba vezet.

 

38:30-                  A hibridkukorica csődje, a szántás nélküli szántóföldi növénytermesztés /Zöld mulcs Németországban

44:00-                  Az ipari és a biogazdálkodás mutatóinak összehasonlítása. Terhelések – hozamok.

50:00-                   Mi a fő oka, hogy nem térnek át tömegesen a biogazdálkodásra?

51:00-                  EU szabályozás: Váltani kell.

 

53:30-                  Növényvédelem növénytársításokkal: a kártevők taszítása-vonzása /Kenyai push-pull technológia.

63:00-                  Az önellátás értelmezése: az Élet harca a Profit ellen.

65:00-                  Helyi termelés kontra szabadkereskedelem - /Hagymatermesztők Szenegáli példája

76:00-                  Az érdekellentét NEM a fogyasztók és a termelők között van, hanem a helyiek és a gyarmatosító külső érdek között.

 

77:00-                  Élelem- és energiaönellátó gazdaság 3 hektáron 10 család család élelme /Japán tanya példája.

88:00-                  AMAP - közösség által támogatott mezőgazdaság.

 

Egy fontos megjegyzés a film szövegéhez:

A filmben a „hagyományos” fogalmat a jelenleg általános félrevezető módon használják - franciául is a "traditionell" hallatszik. E fogalom használata pontatlan az utóbbi évtizedekben eluralkodott modern gazdálkodásra, még akkor is ha ez most régebbinek látszik az "új", "bio" módszerekhez képest. A „hagyományos” /„tradícionális”,  jelentése ugyanis valójában ősi, szakrális-alapú, vagyis premodern, sőt anti-modern, pontosabban a modern az anti-hagyományos. A mostani gazdálkodás cimkézésére pontosabb, az ugyancsak használatos „konvencionális” kifejezés (minthogy a most megszokott, általánosan jellemzőről van szó), de igazán pontos, és a jelenség lényegét leíró az iparszerű – természetszerű fogalompár használata, amit helyesen helyettesíthetünk a modern - hagyományos ellentétpárral.  

 

Ugyancsak terminológiai alapról indul, de tartalmi tanulsággal bír, sőt akár összegzésként is megáll annak kiemelése, hogy az „új”, „bio”, „agrárökológiai”, mellesleg valójában /lényegileg „hagyományos”, tehát pre- vagy antimodern (és még számos címkével leírható) agri cultura, ami a valójában „intenzív” és „tudás alapú”, míg a mostani iparszerű, monokultúrás agro-biznisz, az aljas barbár pusztítás, szűklátókörű, hamis tudás és gyakorlat, a Természet teljes félreértése.

A „fejlett” és a „korszerű” címkékkel óvatosabban kell bánni, mert a jelenlegi – modern – korhoz, igenis ez a barbár-pusztító, Természet- és életellenes, gyarmatosító gazdálkodás tartozik, tehát ez a kor-szerű, de ez nem azt jelenti, hogy „jó”; mint ahogy a „fejlett” fogalom is valójában-tartalmilag annyit jelent, hogy „kényelmesebb”, mélyebbre nézve, hogy anti-természetes, vagyis modern. Tehát ne keverjük azzal, hogy „jó”, de még azzal se, hogy „hatékony”, hiszen az csak számolás kérdése, és abban nagyon buta (azaz szűklátókörű) a modernitás.



Bevezetés



 

A megismerés képessége - és ajánló a beavatástól a kikapcs(olód)ásig...

Itt a tavaszi félév kezdete. Egyrészt az egyetemen, másrészt a gazdálkodásban is. Az egyetem városi közeg, az intézményi valóság színtere; a gazdálkodás vidéki színtér a természeti valóság közegében. Azonban, az egyetemi kurzus is izgalmas utazás, ahogy minden vegetációs időszak is kirándulás az Életbe – mindkettő a megismerés újabb lehetősége.
Összefonódások és átlapolódások


a világ kettős egységességét
leképező ősi modellben

 

A kezdetek és végek, ahogy az egyetem és az Élet, jó esetben átlapolódnak egymásba, mint ahogy a szigorú böjtkezdő Hamvazószerdát az erősen engedékeny Torkos csütörtök követi a farsangi maradékok felélésével. Mintha nem lehetett volna megenni Húshagyó keddig…

  
 


Ha a világ nem tartalmazná a tökéletlenséget, akkor nem lenne tökéletes, ha a világ tökéletes, akkor tartalmaznia kell a tökéletlenséget is; minthogy a világ tökéletes – mi tökéletes, ha a világ nem az? – tartalmazza a tökéletlent is, bár nem azért tökéletes a világ, mert tartalmazza a tökéletlent is, de ha nem tartalmazná, nem lenne tökéletes…

Nehéz dolga van a nyelvnek, amikor modellezi a világot, de mi magyarul képesek vagyunk…

A megismerésben nagy segítségünkre van a magyar nyelv, minthogy benne van a KÉPesség! Ez áthidalja azt (nb. a híd is egy kép), hogy a valósághoz gondolataink által, s a gondolatainkhoz a nyelv által csatlakozunk, tehát a megismerés útján szükségszerűen adatveszteség lép fel.

A valóság, mint jelenségek összessége, képekből áll össze (bár ez is csak egy modell:), tehát szerencsés, ha a nyelv is – ha már az írás elfejlődött a képírás állapotából, és ha már a gondolkodás /tudatunk elkülönült, azaz ha már nem tudjuk közvetlenül-nyilvánvalóan, hogy a többiek, a valóság többi szereplője mit gondol/tud a valóságról.  (Vajon ez az elkülönülés normális /eredendő? Vajon a többi szereplő – állatok, növények, tájak, stb. – is ennyire nem tudnak egymásról?)

Mindenesetre, mint látjuk a fenti képen ábrázolva, vagyis az ábrán leképezve, mi képesek vagyunk a képeinket, elképzeléseinket körülírni…

És ha már körül, és ha már a képek jelek, jelképek: látjuk, hogy a világ modelljének ősi ábrájában azért a fekete a több…

Minthogy körülzárja a fehéret…
A megismerés irányai
 

Minthogy kívül azért fehér az alap…

 

A megismerés kalandja kapcsán e bejegyzés a tervezési folyamatba enged betekintést, amennyiben ajánlom a mellékletben olvasható írást, amely tulajdonképpen a tananyag bevezető fejezete /nyitánya:

 
Vigyázat! A tudás: hatalom...