Lóczi - lóból szalámi





Lábsérülése miatt sajnos le kellett vágnom egy 5 éves lovamat.
Tavaly februárban sérült meg a ló, egy eldobott üveg vágta fel mélyen, úgy hogy az ín is sérülhetett, mert azóta lépésben, ügetésben is sántított, álltában is pihentette - nem tudtam tanítani tovább. Előtte szeptemberben vittem el a túrára, ahol nagyon jól teljesített, 600 km 2 hét alatt, tartalék-tanuLÓként indult, aztán 10 napot hátasként jött végig.
Szóval nem öröm egy ilyen vágás, de álságos megoldásnak tűnt a többi. Ha húsz évig kerülgetem-bosszankodok a tanulatlansága miatt, vagy eladom idegennek, vagy a kukacokkal etetem fel istenáldotta gyönyörű húsát - én ezeket ítéltem méltatlan-gyáva megoldásoknak, s végülis megvettem hozzá a rengeteg szalonnát.
De a vágás győzött és nyugtatott meg végül: a beteg lábán megvastagodott, beállt, beszűrődött, betokosodott az ín a szép egészségeshez képest. A koponyája és a bőre a ház dísze lesz, a rengeteg gyönyörű húsnak pedig ugyancsak nemesebb helye van az embernél, mint a kukacoknál.
Aztán bejelentkezett egy néni, aki daganatos betegségét gyógyítandó keres lóhúst régóta, és megtudtam, hogy  a lóhús hatszoros vastartalommal bír a marháéhoz képest, hatodannyi zsírtartalom mellett. Fehérjedús, de kalóriaszegény - ahogy a legnemesebb háziállatunk, úgy a legnemesebb a húsa is, az interneten utána lehet még nézni adatoknak.
Számomra viszont tudást is adott az Életnek ez az újabb tanítása; nem akartam ezt a leckét, de sokat okosodtam általa...
 A saját tapasztalat persze nem átadható,
de a húsokból vettek helyi ínyencek, és a saját háztartásomon túlmutató mennyiségű szalámi is eladó. Új értelmet is nyer a mondás: "a ló emberré tesz"...

A hitelesség miatt alább néhány fényképben bemutatom a folyamatot, talán fordított időrendben, a füstölőben érlelődő szalámitól a sérült ínig, de mélyebbet itt egyelőre nem teszek közzé kegyeleti okokból... 

A szalámi
A szalámi hagyományos recepttel készült - só, paprika, bors, kömény, fokhagyma -, mintegy 40 %-nyi sertés szalonna hozzáadásával, 2 napig tölgyfa fűrészporon füstölve. A rudak átlagos töltött tömege füstölés előtt 1150 gramm  volt, ez idővel csökken, ahogy szikkad, tömörödik, keményedik. A lószalámi hagyományosan kemény szalámi: szellős, száraz, hűvös helyen lógatva tárolandó, hónapokig eltartható, sőt igazából 1-2 hónap érlelés után szokták kezdeni fogyasztani.

Jelen esetben azonban a friss fogyasztását ajánlom, nemcsak azért mert tényleg nagyon finom, hanem mert olyan szalámibőrt sikerült vásárolnom, ami a száradás során nem feltétlenül követi a töltelék zsugorodását, azaz nem mindenhol ráncosodik össze. Így megvan az előnye, hogy a megevendő rész nem ragad a bőrhez, de az se klasszikus szalámi élmény, ha lötyög a bőrében, és a megjelenő levegő ronthatja az eltarthatóságot. Megjegyzendő, hogy a felvágás után változó hőmérséklet és nedvesség hatására szürkülés jelentkezhet, de ez még nem jelenti a hús megromlását. A töltelék adalékmentes, eredendően kimagasló beltartalmi értékkel és harmonikus ízvilággal, puha-kenhető állagban.
 
A szalámi rudanként rendelhető e-mailben vagy telefon, baloghpeter@elotisza.hu  vagy 30/3822698. Előzetes megbeszélés után tudom vállalni, hogy Budapestre elviszem a megrendelt mennyiséget.

Tisztelettel, 

Balogh Péter 


  

A füstölés





A szalámi fűszerezése


A szalámi keverése
 


A húsok kibontva










Az egészséges ín
 



A sérült ín